A karácsonyi buli
Ott ültem a fotelban, az unalmas családi összejövetelek egyikén, olyanokkal, akiket csak karácsonykor vagy temetésen látok, mikor szóba elegyedtem Bobbal.
„Szóval, mit dolgozol mostanában?”, kérdezte Bob.
Ott ültem a fotelban, az unalmas családi összejövetelek egyikén, olyanokkal, akiket csak karácsonykor vagy temetésen látok, mikor szóba elegyedtem Bobbal.
„Szóval, mit dolgozol mostanában?”, kérdezte Bob.
Ez a szemlélet sok vitát váltott ki a közelmúltban. Egy régi hiedelem szerint, ha sérült vagy akkor pihentetned kell a sérülést, és pihenned kell neked is. Nos, nem azt mondom, hogy fájdalommal kell edzened. Nem, az egy másik dolog. Én azt mondom, hogy fel kell emelned a segged és folytatnod kell az edzést, sportolást és mozgást.
Pár rövid gondolat:
Leírom, ahogy velem történt. Főiskola másodév, testzsír százalékmérés. Ott álltam a póló nélkül, szégyenemben égtem, mialatt egy kedves hölgy próbálta összecsípni a felgyűrődő zsírt a csípőmön. Senkinek sem kellett lenézni engem. Szégyelltem én magamat.
Egy öreg Cseroki így szólt az unokájához: „Gyermekem, két farkas él minden emberben, melyek harcolnak egymással nap mint nap. Egyik az ördög. Ő a gyengeség, önbizalomhiány, ego és lustaság. A másik a jó. Ő az erő, a kemény munka, magabiztosság, alázat.”
A fiú gondolkodott egy ideig, majd megkérdezte: „Nagyapa, melyik farkas győz?”
Az öreg indián így szólt: „Az, amelyiket táplálod.”